Fújja a szél a fákat,
letöri az ágat,
reccs!
Itt a fejem, itt, itt, itt,
Tessék csak megfigyelni.
Van két szemem, fülem, szám,
Ez pedig az orrocskám.
Vállamból nőtt a karom,
Úgy tartom, ahogy akarom,
a két lábamon járok,
ha akarok ugrálok!
Tavaszt rikkant a rigó,
itt van már a gólya.
Pattan a sok rügy a fán
mintegy varázsszóra.
Eltünt a hó, és a föld
nagyvidáman ébred.
Bimbót bont az ibolya,
híre sincs a télnek.
Nap kergeti a telet.
Hancúroznak friss szelek.
Nyelvecskéjével a fű
tavaszt kóstol:
-jóízű!
Bimbót bont a barka már.
A hóvirág? Ő sem vár.
Hosszú volt a tél nagyon.
Jót nyújtózik a napon.
Tüskés gombóc jár a kertben,
Szusszan, pöffen
Bokrok alját lesi sorra,
Gyorsan szaglász nedves orra.
Hátán kócos a sok tüske,
Megfésülné, de nincs tükre.
Nem nyúl hozzá, így is jó,
Úgy hívják, hogy sündisznó.
Gomba, gomba, gomba,
Nincsen semi gondja.
Hogyha eső esik raja,
Nagyra nő a karimája.
Az esőt csak neveti.
Kalapja van, teheti.
Esik eső, fúj a szél,
ez a kis fa jaj de fél.
A levele lepereg,
Ej, haj, semi baj,
Tegnap korán esteledett,
Sündisznócska ágyat vetett.
Ágyat vetett az avarba,
Kicsinyeit betakarta.
Fújhat a szél szakadatlan,
Melegít a puha paplan.
Jó a meleg földi fészek,
Aludjatok kis tüskések.